Micheller Myrtill, a sokoldalú énekesnő nyárestéken bort és fröccsöt fogyaszt

Közel ötven magyar előadóval, zenésszel – a Benkó Dixieland Bandtől egészen Náksi és Brunner sztár Dj-kig – dolgozott együtt Micheller Myrtill. Az énekesnő szinte minden stílusban feltalálja magát, pedig nem sokon múlott, hogy francianyelv-tanításból fog megélni. A művésznő elmagyarázta, mi a különbség a nyelv- és a zeneoktatás között, s beszélgetésünkből arra is fény derül, hogy Elzász-Lotaringiából származtak az ősei, édesanyja pedig nagyon kedvelte Nádasi Myrtillt, egyebek mellett ennek is köszönhető a ritka, de szépen csengő keresztneve. Micheller Myrtill a Swinguistique formációval lép fel a Budafoki Pezsgő- és Borfesztiválon.

– Hamarosan láthatjuk a budafoki pezsgő- és borfesztiválon. Milyen kötődése van Budafokhoz?
– A gyerekkorom nagy részét itt töltöttem, és jelenleg is itt élek, Budafok kertvárosi részén. Szeretem a csöndet, a nyugalmat, jó néha hazatérni a nyugodt környezetbe, ezt nehezen tudtam volna elképzelni régebben, de változnak az idők. Ez így van rendjén. A budafoki bor- és pezsgőfesztivál kellemes emlék, a Swinguistique formációval felléptünk a Törley pezsgőgyár kertjében, ráadásul a pezsgőlovagrend tagjává avattak.

– Ha már szóba hozta, fogyaszt pezsgőt?
– Csak ünnepi alkalmakkor, nyárestéken inkább a könnyű bort vagy a fröccsöt kedvelem.

– Mit érdemes tudnunk a nevéről? A vezeték- és a keresztneve sem hétköznapi.
– Valóban nem. Az őseim Elzász-Lotaringia területéről származhatnak, talán az ük- és a dédszüleim már magyar területen látták meg a napvilágot. A Myrtill keresztnév elsősorban az anyukámnak tetszett. Ismerős a Hoppy hercegnő vagy Labrador meséje című műből: ott szerepelt Myrtill és Brill. Édesanyám nagyon kedvelte Nádasi Myrtillt, a híres színésznőt, aki disszidált az ötvenes években. Gyerekkoromban nehezen barátkoztam meg a nevemmel, az iskolában sokan azt sem tudták, hogy a Myrtill fiú- vagy lánynév. Ennek persze nem örültem, de ma már hálás vagyok a szüleimnek, hogy egy semmivel össze nem téveszthető nevet adtak nekem.

– Fantasztikusan érdekes az életpályája, francianyelv-tanárként végzett, majd elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán a jazz-ének szakot. Hogy és mikor jött a képbe a zene?
– Mindig is ott volt. A nyelvszak mellett is képeztem magam zeneileg, zenei előképzettség nélkül nem is biztos, hogy lett volna esélyem bekerülni a jazz-ének szakra. Így alakult.

– Egyszer azt mondta, hogy nincs türelme a nyelvtanításhoz, bezzeg az énektanításhoz annál inkább. A zenei tehetségkutatókon is dolgozott felkészítő tanárként. Miért megy az egyik, és miért megy kevésbé a másik?
– A hangképzés tapasztalati úton történő tanulás, rengeteg munkával jár, nagy türelmet kell tanúsítania a tanárnak. A nyelvtanulás több tekintetben is más: ott kőkemény, merev szabályok vannak, amit egyszerűen be kell magolni. A hangképzésnél figyelnünk kell a pszichés háttérre, a rengeteg gyakorlás során kiszűrhetjük a különböző elakadásokat. Ez összetett folyamat. Engem boldoggá tesz, ha a megszerzett tudásomat továbbadhatom másoknak. Kiváló mesteremnek, Dékány Endrének rengeteget köszönhetek, a kezdetben problematikus légzéstechnikámat fáradhatatlanul csiszoltuk, amíg sikerült fejlődnöm.

– Közel ötven magyar előadóval dolgozott együtt, közreműködött a különböző stílusú lemezek megszületésében. Élvezi, hogy „ilyen sok hangszeren játszik”?
– Szükség van rá, hogy az ember sokoldalú legyen, engem az tart frissen, hosszú távon akkor vagyok motivált és kreatív, ha más műfajban is kipróbálhatom magam. Ugyanakkor az is igaz, hogy hihetetlen biztonságot jelent, ha olyan zenésszel dolgozom együtt, akit már 10-20 éve ismerek. Szeretem megtapasztalni, hogy milyen tartalékaim vannak, mindig is érdekeltek az új, korábban nem kipróbált, változatos stílusok, amelyek gazdagították a repertoáromat.

– Elsőre nehéz elképzelni, amint az elektronikus popzene menő DJ-ivel, Náksi Attilával és Brunner Zsolttal dolgozik együtt egy jazzénekesnő.
– Emberileg és szakmailag is megtaláltuk a közös hangot. Érdekes volt a felkérés, egy-két slágerben énekeltem. Ha nem ismerem meg ezt a számomra új, az ízlésvilágomtól eltérő zenei stílust, akkor csak „eldzsesszelgettem” volna, így viszont arra próbáltam figyelni, hogy valamennyire trendi legyek. Érdekesek az egymásra találások. Ha nem találkozom a Benkó Dixieland Banddel, akkor biztosan nem nyitottam volna a dixie felé.

– Ahogy elnéztem a honlapján, december 27-ig tele van a naptárja fellépésekkel. Megnyugtatja az állandó színpadi jelenlét?
– Persze, ez fontos. De egy másfél-két órás koncerten kegyetlenül el lehet fáradni, utána a kimerültség lesz úrrá rajtam. Mindig kell egy kis kikapcsolódás a sok munka után. Ma már tudatosan figyelek arra, hogy elegendő időt fordítsak a feltöltődésre. Húszévesen állandó pörgésben éltük az életünket, észre sem vettük, ha lemerült az akkumulátorunk. Ma már ez teljesen másképp működik.

– Jut idő a kikapcsolódásra? Hogyan tölti fel magát?
– Ha sokat zenéltem, utána szeretem élvezni a csendet. Ha nagyon belemerültem a munkába, mindig jólesik találkozni a barátaimmal. Fontos a testi kikapcsolódás, ha van egy kis szabadidőm, szeretek tollaslabdázni, és amikor csak tehetem, jógázom.
Szilágyi László
Nyitókép: Micheller Szilvia

——————-

Lapozzon bele Budafok-Tétény kulturális és gasztronomiai magazinjába, a Bornegyed magazin őszi számába, mely a pezsgő- és borfesztivál pohárpontjain is megtalálható.