A bajai, székesfehérvári és mátészalkai tagokból álló Blahalouisiana zenekar is fellép a borfesztiválon

A hazai underground zenei szcéna egyik legtehetségesebb formációja a Budafoki Pezsgő- és Borfesztiválon fellépő Blahalouisiana zenekar. Schoblocher Barbara énekesnőtől megtudtuk, hogy Kovács Kati, az LGT és a Bergendy, valamint a Kispál és a Borz, illetve a Quimby zenéje ihlette a bajai, székesfehérvári, mátészalkai muzsikusokat. A frontember a székesfehérvári Kodolányi János Főiskolán tanulta meg az éneklés mesterségét, és határozottan állítja, nincs és soha nem is volt B terve. Mindig is a zenével akart foglalkozni. Már gondolt a Blahalouisiana utáni időkre is, később énektanítással keresné a kenyerét.

– Honnan ered a zenekar neve, a Blahalouisiana? Van olyan háttérsztori, amit érdemes tudnunk, vagy elégedjünk meg annyival, hogy a tagok nagyon kedvelték Blaha Lujzát, esetleg szeretnek találkozni a Blaha Lujza téren?
– Ez csak egy szójáték, nincs komolyabb mögöttes tartalma. Ugyanakkor igaz, hogy a gitárosunk egy időben, a zenekar kezdeti időszakában a Blaha Lujza térhez közel lakott, hozzá jártunk dalokat írni, beszélgetni. És az is igaz, hogy közel áll hozzánk a déli államokban kialakult blueszene. Ha mindenképpen meg kell fejtenünk a zenekar nevét, akkor ennyit tudnék róla elmondani.

– Ön bajai, a zenekar többi tagja székesfehérvári, a billentyűs mátészalkai. Vajon mi lehet az oka annak, hogy a rendszerváltás utáni időszak meghatározó zenekarai szinte egytől egyig vidékiek? A Kispál pécsi, a Quimby dunaújvárosi, a Tankcsapda debreceni gyökerekkel rendelkezik. Mit tud kihozni a romantikus vidéki lét az alkotó emberekből?
– Jó kérdés… talán nem is ennyire behatárolható a válasz. Mindenesetre nyilván van abban valami romantikus, vidéken könnyebben megélhető élmény, amikor például az ember a naplementében tolja haza a biciklijét a földes úton. A gyerekkor vidéken talán szabadabb.

– Egy éve a Magna Cum Laude és a Naza frontembere, Mező Misi agyba-főbe dicsérte a Blahalouisiánát, amikor a magyar könnyűzene utánpótlásáról esett szó. Önt külön kiemelte, mondván, elképesztő, hogy milyen energiákat képes megmozgatni a színpadon.
– Tényleg ezt mondta? Ez nagyon jólesik. Az energiákat a közönségtől nyerjük, ezért olyan jó hangulatúak a koncertjeink. Szinte egy folyamatosan terebélyesedő baráti társaság a közönségünk. Boldogan látom, hogy vannak régi arcok, akik a kezdetek kezdetén is követtek minket, és ők folyamatosan hoznak új embereket.

– Milyen zenék ihlették a Blahalouisiánát?
– Ha magyar zenekarokra gondolok, akkor a Kispál és a Borz és az LGT biztosan nagy hatással volt ránk. A külföldi zenekarok közül pedig a Mando Diao, az Arctic Monkeys, a Kings of Leon, a Beatles és még sorolhatnám. Az indie, rock és beat vonalon a zenekarok, amelyeken felnőttünk.

– Itthon mindenki szeret tisztán látni, gyakran beskatulyázzák a zenekarokat. Hogyan definiáljuk a Blahalouisiana stílusát?
– A 60-as, 70-es évek zenéje inspirálta beat-rock zenekar vagyunk.

– A 2010-es évek elején alakultak, viszonylag újak a magyar underground szcénában, de már elkönyveltek néhány jelentős sikert. Felléptek többek között a világhírű Morcheeba előzenekaraként a Petőfi Csarnokban. Ez keveseknek adatik meg. Meséljen valamit a részletekről!
– A koncertszervezők összegyűjtöttek néhány fiatal feltörekvő magyar együttest, amelyek szóba jöhettek előzenekarként. Mi is köztük voltunk, végül a Morcheeba menedzsmentje választott ki minket. Nagy élmény volt előttük játszani.

– Milyen terveket szövögetett a Blahalouisiana az induláskor?
– Először abban bíztunk, hogy milyen jó lenne, ha játszaná a rádió a számainkat. Aztán ahogy nőtt a közönségünk, szerettünk volna egyre nagyobb klubokban játszani. November 3-án az Akvárium nagytermében lesz önálló koncertünk, ami fontos mérföldkő a zenekar életében. Szeptember közepén jelenik meg a Nekem az nem elég című dalunk videoklipje, amelyet egész nyáron forgattunk. Reméljük, szeretni fogja a közönség.

– Volt B terve arra az esetre, ha nem a zene lett volna a befutó?
– Nem. Engem mindig is a zene foglalkoztatott komolyan, már egészen fiatalon. A Kodolányi János Főiskolán magas szintű jazz-ének oktatás folyt, én oda jártam, ez határozta meg az utamat. Ha majd egyszer nem állok színpadon, akkor más, de a zenével kapcsolatos területen képzelem el az életemet. Például énektanítással.

– Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy régebben kelekótya, naiv kislány volt. Mára megváltozott?
– Igen, valóban szeleburdi, tapasztalatlan, álmodozó fiatal lány voltam, ez igaz. Ma már talán nem vagyok annyira kelekótya, bár, ki tudja…

– Szeptember elején fellépnek a Budafoki Pezsgő- és Borfesztiválon. Járt már Budafokon?
– Igen, amikor Székesfehérvárról jövünk Budapest felé autóval, rendszeresen Budafokon keresztül közelítjük meg a fővárost. Budafok szép hely, a barátom ott nőtt fel. Kíváncsian várom a koncertünket.

– Mivel foglalkozik, amikor épp nincsen fellépése?
– Sok mindent szeretek, például otthon rajzolgatni és festegetni. A takarítás meditatív hatásáról is tudnék mesélni. Nagyon szeretek utazni akár egy számomra fontos zenekar koncertje miatt vagy kifejezetten városnézés végett, hogy más kultúrákat megismerjek. Ez egyszerre kikapcsol és inspirál.
Szilágyi László

——————-

Lapozzon bele Budafok-Tétény kulturális és gasztronomiai magazinjába, a Bornegyed magazin őszi számába, mely a pezsgő- és borfesztivál pohárpontjain is megtalálható.