Caramel Máté Péter dalainak örökérvényűségét kutatja

A Megasztár második szériájának győztese, Molnár Ferenc Caramel lassan tizennégy éve varázsolja el dalaival a magyar közönséget. A népszerű előadót a tavaszi művészeti fesztivál vendégeként üdvözölhettük Budafok-Tétényben.

Az énekes és dalszerző a televízió tehetségkutató műsorában tűnt fel, 2005 áprilisában már tizenkétezer ember előtt énekelt a Papp László Budapest Sport-
arénában, elkészítette első nagylemezét A döntőkben elhangzott dalok címmel, és elindult a sikerhez vezető úton. 2006-ban Fonogram-díjjal ismerték el zenei teljesítményét, majd megkapta a Story Ötcsillag és a Bravo Ottó-díjat, március 15-én pedig egy vadonatúj könnyűzenei kitüntetést vehetett át Rúzsa Magdi és Berki Tamás társaságában.

– Mire gondolt, amikor megkapta az Emberi Erőforrások Minisztériuma által idén alapított Máté Péter-díjat?

– Nagyon inspiráló az elismerés, de természetesen nagy a kitüntetéssel járó felelősség is, hiszen ez nem csak a múltról és a jelenről szól, sokkal inkább a jövőben kell érdemesnek, méltónak lenni rá. Ezért úgy próbálok benne maradni a showbizniszben, hogy önmagamhoz hű ember maradjak. A díjak egyébként is hatással vannak rám, de ez kiváltképp nagy büszkeséggel töltött el.

– Miért érezte különlegesnek?

– Bárkinek, aki dalszerzéssel, énekléssel próbálkozik, kell hogy legyen mércéje, még akkor is, ha csak „popdalokról” van szó. Nekem ilyen Máté Péter, aki annyira jól kitapintotta a magyarság érzelmi ütőerét, hogy az mindenki számára csak példaként szolgálhat. Mint ahogy a közel tizennégymillió magyar ajkú embernek, nekem is élő a kapcsolatom a zenéjével. Az ő előadásmódja, a dalai nagyon erős érzelmeket váltottak és váltanak ki ma is minden magyar emberből, ez pedig valószínűleg a jövőben is így lesz. Benne az a megismételhetetlen, hogy mindig aktuális, hozzá mindenkinek fűződik valamilyen élménye. Talán nagyképűen hangzik, de próbálom megérteni, mitől örökérvényűek a dalai, szeretném „használni a receptjét”, hogy a szerzeményeimmel és az éneklésemmel hozzá méltó színvonalat érhessek el.

– Rengeteg fellépése mellett minden évben részt vesz két-három jótékonysági koncerten is. Miért ilyen fontos önnek az önzetlen segítségnyújtás?

– Nem fontos, hanem természetes, és ennek az egész társadalomra igaznak kell lennie. Sokszor állást kell foglalnunk társadalmunkat érintő, illetve feszítő kérdésekben, a hangunkat is fel kell emelnünk, de néha az kevés. El kell menni és segíteni, különösen az erre rászoruló gyerekeken. Ez alap. Hála Istennek, sok karitatív megkeresést kapok. Szívesen veszek részt jótékonysági akciókban, próbálok a saját ízlésemnek megfelelően szerepelni, és csak az a fontos, hogy mennyire hiteles a kezdeményezés, amelyhez csatlakozom. Ismertségemből adódóan talán több mindent is tudok tenni másokért, de úgy gondolom, ha van rá lehetőségem, akkor ez kötelességem is.

– Ezért jutott eszébe, hogy saját alapítványt hoz létre?

– A díj átvételekor fogalmazódott meg bennem a gondolat. Szociálisan kicsit érzékenyebb vagyok az átlagosnál, valószínűleg azért is, mert a törökszentmiklósi cigánytelepen, mélyszegénységben nőttem fel. Egyik öcsém autista, kishúgom, aki szerencsére meggyógyult már, autisztikus volt, így mélyebben érintenek a beteg, nélkülöző gyerekek problémái. Egy olyan alapítványt szeretnénk a menedzsmentemmel, amellyel segítséget nyújthatunk a hátrányokkal küzdő, elsősorban állami gondozott gyerekeknek. Javítanánk az életkörülményeiken, segítenénk az oktatásukat, hogy sorsuk jobbra forduljon. Ez az elismerés felelősséget is ró rám, ezért az alapítvány létrehozása – mondhatni – sorszszerű és időszerű.

– Hogyan fogadta Szily Nóra ötletét, aki könyvet írt eddigi életéről?

– Úgy elegáns, ha az emberről életében egyszer jelenik meg könyv, ezért kicsit korainak tartottam. Remélem, még csak az életem derekánál járok, és ugyan nem akarok álszerénynek tűnni, de bízom abban, hogy még nagy tetteket fogok véghezvinni. Ennek ellenére nem bántam meg, szeretem, mert ezen a könyvön keresztül nagyon sokat tanultam saját magamról. Terápiás foglalkozás is volt amellett, hogy kicsit ki akartam tárulkozni a közönségemnek. Ilyen szempontból mindenképpen jó döntés volt, hogy belementem.

– Nevét az egész ország ismeri, legnépszerűbb dalai, több százezres rajongótábora, telt házas koncertek, platina- és aranylemezek kísérik pályáján. Mit tartogat az ön számára a nyár?

– Most épp az új lemezemen dolgozom. Júniusban a Budapest Parkban és a soproni Volt Fesztiválon lépünk fel, majd országos turnéra indulunk, melyet augusztus 20-án ünnepi gálakoncerttel zárunk a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Mostanra átléptem már saját határaimat, megújult repertoárral, a helyszínhez és az ottani közönséghez alkalmazkodva adunk az eddigiektől kicsit eltérő koncerteket. Profi, felszabadult hangulatú műsorra számíthat a közönség. Dupla vígszínházi fellépésre is készülök. Öröm, hogy zenekarommal már második éve abban a színházban játszhatunk és ünnepelhetünk, ahol legendás színészek alkottak maradandót, valamint Presser Gábor a zenei vezető. Megtiszteltetés olyan helyen fellépni, amelynek komoly kulturális múltja van, mindez inspiráló és különleges.

Tamás Angéla


A Bornegyed magazinhoz a kerületi intézményekben, könyvtárakban és a Budafoki Pincejárat helyszínein juthatnak hozzá ingyenesen az olvasók.

A kiadvány online is olvasható, ide kattintva.

 

MEGOSZTÁS