Fiatalok, jókedvűek, motiváltak és gyönyörűen muzsikálnak

A Budafok-tétényi Kulturális és Művészeti Fesztivál nyitóhangversenyén – ahogy azt évek óta megszokhattuk – idén is a Budafoki Dohnányi Zenekar muzsikált. Hollerung Gábor Liszt-díjas karmester most Balázs János zongoraművészt hívta vendégszereplésre, de nem titok, hogy az érdemes művész zeneigazgató a legkülönbözőbb zenei irányzatok felé is nyitott. A kiváló vendégmuzsikusokon kívül fellépett már a zenekarral operaénekes, tánc- és balettművész, sőt pop- és népzenei előadó is.

A 25. születésnapját ünneplő Dohnányi zenekar a bornegyed, az egyedülálló pincerendszer és a kiváló borok mellett Budafok másik legismertebb cégére. A zenekarról Hollerung Gáborral beszélgettünk.

– Milyen mérföldkövek szegélyezik a Budafoki Dohnányi Zenekar negyed évszázados útját?

– Emlékezetes az ötödik évfordulónkon eljátszott Concerto, a tizedik születésnapon előadott Le Sacre és a húszéves jubileumunkon a Müpában Gyöngyösi Levente III. szimfóniája, de tovább is sorolhatnám: Csodálatos mandarin, Petruska, Mahler VIII. szimfóniája… Ezek megtanulása és előadása mindig egy új zenei univerzum birtokba vételét jelentette. Működésünkben az 1993-as év a legjelesebb mérföldkő, amikor a XXII. kerületi önkormányzat hivatásos együttessé nyilvánította, „intézményesítette” saját zenekarát. A 2002-es fizetésemelés után elkezdett csökkenni az elvándorlás, és 2009-ben végre igazi munkahellyé vált a zenekar. Ettől kezdve a magyar hivatásos együttesekhez hasonlóan kezdtünk el működni: beköltöztünk saját próbatermünkbe, elindult a rendezett munka. Úgy érzem, azóta felfelé ível a pályánk, a Budafoki Dohnányi Zenekar jókedvvel próbáló, magas szintű szakmai tudással felvértezett, csúcskategóriás együttessé érett.

– Sok felkérést kapnak?

– Tavaly száznál több elő-adást tartottunk, és szinte mindegyiken más és más programot játszottunk. Bérletes előadásaink vannak a Müpában, a Zeneakadémián és a budatétényi Klauzál Házban, ahol egyébként minden évben koncerttel nyitjuk meg az új évet, a tavaszi művészeti, valamint az őszi borfesztivált, és háromszor ennyi fellépésünk van még egyéb helyszíneken. Az együttesre jellemző a rendkívüli sokoldalúság.

– Hagyományteremtő szándékkal adtak koncertet a Budafoki Dohnányi Zenekar zenészei több helyszínen, többféle felállásban a Budafoki Pincejáraton júniusban. Fellépett a vonósokból alakult MYNK kvartett, a Budafok Kürt Kvartett és a BDZ Klarinét kvartett, valamint a Swing à la Django is. ülönlegesnek számít, hogy egy szimfonikus nagyzenekar zenészei kamaraegyütteseket alkotva muzsikálnak a közönségnek?

– A zenekaron belül számos vonósnégyes és kamaraegyüttes működik, és ez több szempontból is nagyon előnyös számunkra. Egyrészt kialakult egyfajta magabiztosság, mert a kisegyüttesekben mindenki több esélyt kap az egyéni megszólalásra, és ez növeli a teljesítőképességet, motiválja a muzsikusokat. Másrészt csökken annak a rizikója, hogy zenészeink a munkahelyükön kívül keresik a további lehetőségeket. Szinte minden szekció muzsikusaiból alakult már kisegyüttes, a fúvósokból például a Budapest Saxophone Quartet vagy a Corpus Harsona Quartet is. Kevés olyan szimfonikus zenekar van, amelyik ennyi nemzetközileg elismert kisegyüttessel és saját big banddel is rendelkezik. Nem csoda, hogy az Aranybálon nehézséget okozott a jelentkezők közül azt a négy együttest kiválasztani, amelyik végül fellépett. Arra vagyok azonban a legbüszkébb, hogy jó hangulatú, motivált fiatalokból álló együttest sikerült létrehozni, amelyet mindig a közös akarat visz előre.

Tamás Angéla

A Bornegyed magazinhoz a kerületi intézményekben, könyvtárakban és a Budafoki Pincejárat helyszínein juthatnak hozzá ingyenesen az olvasók.

A kiadvány online is olvasható, ide kattintva.

 

MEGOSZTÁS