Révész József: „Fontos az összhang csapatban és tányéron”

A júniusi Budafoki Pincejárat egyik fénypontja volt Révész József sztárséf szakmai és élménybeszámolója a Záborszky Pince – Borvárosban. Előadása a Királyi lakomák címet kapta. Nem túlzás ez, hiszen a mesterszakács még az angol királynőnek is főzött.

A gyönyörű és hangulatos Záborszky Pince a júniusi pincejáraton megtelt érdeklődőkkel, a legtöbben a hely szelleméhez öltöztek, a bejáratnál kaptak egy „talárt”, amely nemcsak szép volt – és egységessé tette az összhatást –, de melegített is. Révész József világbajnoki ezüstérmes parlamenti séf is elegáns mesterszakácsi öltözékben állt a kis dobogón. Neki adnia kell a formára is, de számára a legfontosabb mégiscsak a minőség! Tizenhárom évig dolgozott a Parlamentben, talán a legforgalmasabb időszakban, amikor királyok, hercegek, elnökök, államfők adták egymásnak a kilincset. Ez a rendszerváltás utáni periódus volt, a kilencvenes évek, egészen az ezredfordulóig, amikor még érdekesek voltunk a világ számára, közvetlenül a negyvenévnyi elnyomás után…
– Tizenhárom évig mindennap bejártam abba az impozáns épületbe, amely mindig lenyűgözött – kezdte a szakácskirály. – Mindenki járt ott, aki számít! Éjjel-nappal dolgoztunk, megterhelő, egyben felemelő érzés volt. Életem egyik legizgalmasabb időszaka, amit senki nem vehet el tőlem!
Aztán rátért az angol királynő és családja látogatására, mint az egyik legnagyobb csúcseseményre. Fogadására egy évig tartott a felkészülés!
– Bármilyen furcsa is erről beszélni, de a megbeszéléseken még a toalettpapír minőségéről is szót ejtett a fogadó csapat, mindenre alaposan oda kellett figyelni a legapróbb részletekig. Gondolhatják, akkor milyen gondossággal kellett összeállítani a menüt. Nem volt mindegy, milyen alapanyagból főzünk a királyi társaságnak, ragaszkodtunk a magyar zöldségekhez, gyümölcsökhöz, húsokhoz. A menü kiválasztása is rendkívül hosszú időt vett igénybe. Az előétel például magyar libamáj volt, olyan, amely soha nem volt lefagyasztva. A Hortobágyról hoztuk, és Tokaji zselében tálaltuk. Ügyelni kellett arra is, hogy a hozzá illő bor ne nyomja el a libamáj ízét. Az előételhez nyolc centiméteres (!), magokkal teleszórt kalácsot sütöttünk. Komoly sikere volt, üres tányérok jöttek vissza… Gál József borász barátom chardonay-ját kínáltuk, ennek is nagy sikere volt, mint ahogy a szarvasgomba-krémlevesünknek. A főétel kacsamell volt, a desszert pedig háromcentis tortafalatkák Liszt-kottával díszítve.
Révész József még megemlített egy rendkívüli, a világ legnagyobb cégei vezetőinek, 520 főnek (!) adott vacsorát, amelyre fél évet készült csapata, másodpercre lebontva a tennivalókat.
– A vacsora előtt hetvenkét órát dolgoztunk alvás nélkül! – tette hozzá, majd finom „borvárosi” borokkal koccintottunk a remek előadásra.
Temesi László


A Bornegyed magazinhoz a kerületi intézményekben, könyvtárakban és a Budafoki Pincejárat helyszínein juthatnak hozzá ingyenesen az olvasók.

A kiadvány online is olvasható, ide kattintva.

 

MEGOSZTÁS