Tizenhat évesen vállalkozásba fogni merész vállalkozás – főleg, ha nem egy teljesen új és modern, hanem ősidők óta létező szakmában akarunk karriert befutni. Várszegi Viktor – a Nagytétényi út és a Borkő utca sarkán található Várszegi Pincészet alapítója – 2010-ben, másodéves középiskolásként vágott bele borászatának kiépítésébe. A még mindig csak huszonhárom éves, első generációs borász kicsiben kezdte, azonban – talán éppen fiatal korának köszönhetően – nem fél nagyot álmodni.

Nyolc évvel ezelőtt még csak kéthektárnyi birtok tulajdonosa volt, ma viszont már 23 hektáron termeszt szőlőt a Dél-balatoni borvidéken, ültetvényei Balatonbogláron, Balatonlellén, Balatonszemesen, valamint a Kaposvár felé tartó főút melletti Visz község határában terülnek el. Magyarország ötödik legnagyobb, és a villányi, valamint szekszárdi mellett a harmadik legmelegebb, legtöbb napfényt élvező, mediterrán vonásokat is mutató borvidéke igen kedvező tulajdonságokkal rendelkezik. A terület egyaránt alkalmas fehér-, illetve kékszőlő termesztésére, ami a Várszegi-borok változatosságán is tetten érhető; negyven százalékban vörös-, míg hatvan százalékban fehérbor kerül itt a palackokba. Kétféle eljárással dolgoznak, boraik tölgyfából készült barrique hordókban (a barrique hordót különböző pörkölési eljárásokkal égetik, hogy más és más intenzitású ízt érjenek el; a hagyományos hordó űrtartalma kb. 225 liter, de vannak már 300, illetve 500 literes kivitelben is) és rozsdamentes acéltartályokban érlelődnek a Várszegi védjegyet – a fiatalos ízvilágot – magukon viselő borok, természetesen folyamatos odafigyelés mellett.

„Alapításunkkor a technológiai pincészet vonalát választottuk. Ez azt jelenti, hogy mind a szőlőben, mind a borkészítés során a legmodernebb technológiai újításokat alkalmazzuk, a legmagasabb minőséget garantáljuk. Fehérboraink reduktív technológiával készülnek, zárt erjesztőtartályokban, a roséboraink is hasonló eljárással kerülnek a palackokba.

Vörösborainkat is reduktív módszerrel erjesztjük, s később kerülnek fahordós érlelésre. Erre a célra 200 barrique hordót használunk. A fehérborok hat-hét hónapot töltenek barrique hordókban, a vörösek minimum egy évet” – avat be Várszegi úr a borkészítés rejtelmeibe.

Egyik legkedvesebb boruk egy 2015-ös évjáratú, keserű mandula ízvilágú Wieland prémium kategóriás olaszrizling, amivel Viktor a dédnagyapjának állít emléket – ő ugyanis még ezen a vezetéknéven lett anyakönyvezve, amit később Várszegire magyarosított. Az 1740-es években Soroksárra betelepülő nyolc sváb család egyike az ő felmenői voltak. A Várszegi família ugyan Soroksáron élt, de fiuk az általános iskola elvégzése után a budafoki Soós István Borászati és Élelmiszeripari Szakgimnázium és Szakközépiskola tanulója lett. Ő az első borász a családban, a szőlő és a bor szeretetét viszont már kiskorában magába szívta nagyapjától, aki háztáji szőlőjében maga is készített borokat, afféle amatőrként. A végzős Viktor nem tétovázott a budafoki iskolába felvételizni, ahol szaktudást szerezve megalapozta vállalkozását.

Manapság, ahogy egy felfutó, terjeszkedő vállalkozáshoz illik, Várszegi úr egyre bővíti szortimentjét. Megújult a pincészet Irsai Olivér Sárgamuskotály elnevezésű bora is, elegánsabb csomagolással, de a megszokott fiatalos beltartalommal. És már kóstolhatják az ínyencek a 2017-es – fele-fele arányban kékfrankosból és pinot noirból házasított – Rosé Cuvée-t is.

„Régóta terveztem egy kiemelkedő minőségű rozé készítését. A fehér- és a vörösboraim remekül sikerültek – mondjuk a rozéimmal sem kellett szégyenkeznem, de mindig maradt egy kis hiányérzetem. Egyikre sem tudtam azt mondani, hogy na, ez az igazi rozé. Kipróbáltam a kékfrankos alapú rozét, amit 50 százalékban a nagy kedvencemmel, a pinot noir rozéval házasítottam, és remekül bevált. A pinot noir modern, tutti-fruttis ízt kölcsönöz neki, a kékfrankos hozta a markáns, testes jelleget. A végeredmény egy pirosas reflexekkel rendelkező rozébor, illatában a pinot noir dominál a tutti-fruttis jelleggel, ízében viszont a kékfrankos csodálatos, gyümölcsös zamata. Egy kis maradék szén-dioxiddal, másfél-két gramm maradék cukorral palackozzuk – nagy reményeket fűzök e remek rozéhoz, remélem, a fogyasztók is kedvelni fogják” – magyarázta Várszegi úr.

Akinek legfőbb célja a közeljövőben nem kevesebb, mint a csütörtöktől szombatig tartó állandó nyitva tartás, visszajáró vendégek kínálása és a fogadóteremben hidegkonyha kialakítása. Csak most kezdik igazán csúcsra járatni működésüket, s e törekvés szellemében már a Borkő utca és a Nagytétényi út sarkán elhelyezkedő Várszegi-borászat is csatlakozott a kerületi Pincejárathoz. A roppant pozitív visszajelzéseknek köszönhetően a látogatókból, vendégekből biztosan nem lesz hiány…

Gáll Anna