A Thália Színház Érdemes Művésze remek példája annak, hogyan lehet összeegyeztetni a családot és a karriert. Schell Judit három gyermeket nevel, zsűritag A Dal című produkcióban, nyolc darabban látható a színpadon, és a nagy sikerű Terápia című sorozatban szerepel. A művésznő édesapja Budafokon született, ezért fiatalon sokat járt a kerületben, s ha ideje engedi, az ősszel ellátogat a pezsgő- és borfesztiválra.

– A Thália Színház honlapján olvasható, hogy ha három hónapra eltűnhetne, akkor Olaszországból jönne Magyarországra. Honnan a vonzódás az itáliai kultúrához?

– Talán Velencében jártam a szüleimmel gyermekként, s amikor jöttünk vissza, úgy éreztem, mintha valamit kitépnének belőlem. Később mindig megnyugvást éreztem, amikor beléptem Itáliába. Imádom az ország kultúráját, a természeti adottságait, az emberek hanyag eleganciáját, szinte mindent szeretek, az olasz nyelvet is.

– Beszél olaszul?

– Nem, viszont milyen érdekes, hogy ez is valami olyan dolog, mint amikor a szülő vágyait a gyermek elégíti ki. László fiam két évet élt Olaszországban, és anyanyelvi szinten beszél olaszul. Nekem csak a rendelés megy!

– Jó is, hogy szóba hozta a fiát. Ha önt látjuk, úgy tűnik, össze lehet egyeztetni a családot és a színészi karriert. Nehéz feladat?

– Hatalmas segítséget jelentenek a nagyszülők, akikre mindig lehet számítani, főleg akkor, amikor a férjem és én is színpadon állunk. Sok szervezést igényel a gyermeknevelés, de egy pillanatig sem bántam meg, hogy ilyen szép nagy a családunk. Minél többen lettünk, annál jobban éreztük magunkat.

– Lászlóról már volt szó, mit tudhatunk a többi gyermekről?

– László 23 és fél éves, két évet élt Olaszországban, őt a formatervezés érdekli. Boldizsár tíz éves, Borika hat.

– Szorult beléjük némi színészi ambíció?

– Csak annyi, amennyi bármelyik gyerekbe.

– Olaszországot említette, amely a finom borok hazája. Kóstolt már olasz nedűket?

– Persze, de talán a legfinomabbat Franciaországban ittam, egy vörösbort, ha jól emlékszem, merlot-t. Csodaszép helyen, Monte Carlóban. Nem vagyok komoly fogyasztó, de ha néha úgy adódik, előkerül egy-egy üveg bor. A könnyebb fajtákat kedvelem, inkább a fehéret vagy a rozét, de kóstoltam már finom testes vörösbort. Ha vendégségbe jönnek hozzánk, és esetleg nem fogy el a bor, utána sokáig őrzöm a hűtőben.

– A Thális Színház internetes oldaláról tudjuk, hogy két dolgot gyűlölt a sportban középiskolás korában: a medicinlabdázást és a hosszútávfutást. A sok teendője mellett hogyan jut ideje önmaga karbantartására?

– A Gellérthegyi álmok előadáshoz komoly fizikai erőnlét kell, szóval kötelező volt valahogy formában tartani magam. Azt akartam, hogy ne önszántamból menjek le egy edzőterembe, hanem ez legyen a munkaköri kötelességem. Finta Gábor táncművésszel adjuk elő a darabot, s ő is meg tudja erősíteni, hogy fizikailag mennyire megterhelő a produkció. Még pihenek, de a Gellérthegyi álmok következő előadása előtt rá kell készülnöm a megpróbáltatásokra.

– Az edzőteremben?

– Nem szeretek az erdőben futkározni, bukdácsolni, bár tudom, hogy jobb, egészségesebb, mint egy gépszalagon kocogni. De nekem az előbbi nem megy; didereg a fülem, megfázik a torkom. Ha jobb az idő, akkor nekem is melegem van. Inkább egy átlagos 21 fokban futok a gépen.

– Mit szól ahhoz, hogy egyre több kollégája vállal szerepet a bulvármédiában? Ki az ismertség, ki a pénz miatt. Ez ma a pálya velejárója?

– Nem hiszem, mindenki az általa választott utat járja. Nincs általános érvényű sikerrecept. Engem is hívtak, de nemet mondtam a bulvársorozatban való részvételre.

– A Dalban viszont szívesen vállalt szerepet a zsűriben.

– Nem A Dal produkcióban vagyok először a kritikus szerepében. Ha nem is mindig a kamerák előtt, de eddig is elmondtam, mit gondolok a különböző produkciókról. Ha a kollégáim kíváncsiak a véleményemre, akkor szívesen megosztom velük egy-egy bemutató vagy előadás után. Mindig igyekszem építő jellegű véleményt megfogalmazni, értékelem a produkcióba fektetett munkát. Egyébként jól viselem, ha a kollégáim vagy a számomra fontos emberek mondanak bírálatot a játékomról. Érdekel a véleményük, mert tudok belőle építkezni.

– Került már kellemetlen helyzetbe amiatt, hogy véleményével megsértette az előadó érzékenységét?

– Tudom, hogy hová akar kilyukadni, de erről nem szeretnék beszélni. Viszont azt elmondom, hogy mi, a zsűri tagjai nyilvános véleményt fogalmazunk meg, s ezzel mi is a produkció szereplői leszünk, tehát rólunk is képet alkot a közönség. Magamról annyit, hogy nagyon szeretem, ha meglepnek valamivel. Boldog vagyok, ha valaki felülmúlja a várakozásaimat. Példát nem említek, mert nem akarok elfogultnak tűnni.

– Lehet már tudni a filmes terveiről?

– A nyáron forgatjuk a Csak színház és más semmi negyedik évadát, s ez a munka nagyjából az egész nyarat felöleli. Nagyon különleges forgatáson vettem részt, a tervek szerint 2019-ben lesz a bemutatója egy animációs filmnek. A mi játékunk alapján rajzolják meg az animáció szereplőit. Műanyag égbolt lesz a címe, Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta a két rendező. Különleges feladatnak tekintem: szerepelek a színházban, a tévében, élő műsorban, de animációs filmhez még nem volt szerencsém.

– És a budafoki pezsgő- és borfesztiválhoz?

– Ma már sajnos nincs annyi időm, hogy felfedező sétákat tegyek a városban, viszont egyszer szívesen ellátogatnék a fesztiválra. Édesapám Budafokon született, a nővérem keresztapja a Törley pezsgőgyár fölött lakott, és sokat jártunk hozzá látogatóba. Akkor nagyon kedveltem Budafokot.

Szilágyi László

MEGOSZTÁS