Egy évvel ezelőtt Varga Vivien, idén februárban Szabolcs öccse nyerte meg a Sztárban sztár + 1 kicsi televíziós vetélkedőt. Példa nélküli, hogy kétszer egymás után testvérek győzzenek, ráadásul ikrek… Úgy néz ki, követik édesapjukat, Varga Miklóst az énekesi pályán.

– Milyen érzés volt ugyanabban a műsorban diadalmaskodni, amelyben tavaly egy perccel idősebb nővére nyert?

– Felemelő. Hihetetlen hangulat uralkodott a a stúdióban, ott volt az egész család, és a szemük előtt győzni még nagyobb élmény volt. Vastag Tamással nagyon jó volt együtt szerepelni, eddig is szerettem őt, de most még jobban megkedveltem. Sokat segített, hamar összebarátkoztunk. Ő is mindent beleadott a produkcióba, amit szívügyének tekintett.

– Tartják a kapcsolatot, találkoztak már azóta?

– Milyen a sors, heteken át egy darabban próbáltunk, a Talpra, magyar! című rockmusicalben, aminek március 15-én volt a bemutatója. Nagy örömömre a család is összejött, hiszen Viviennel ebben is testvért játszunk, és édesapánk a nevelőapánk… Jó érzés egy színpadon szerepelni.

– Ritka az olyan család, ahol szinte mindenki énekel. Most már nagyon úgy tűnik, hogy semmi nem ment meg benneteket ettől a pályától… Hogyan kezdődött?

– Kisgyermekkorunk óta énekelünk, és nem az édesapánk unszolására. Nyolc évvel ezelőtt, még tízévesek sem voltunk, amikor láttuk a Freddie Mercuryról szóló rockmusicalt, amiben játszott az apukánk. Nagyon tetszett az egész darab, de különösen az egyik, a híres Barcelona című dal, amelyet Szóka Júlia és Serbán Attila adott elő szenzációsan. Akkor kaptunk kedvet ehhez a gyönyörű és igen nehéz számhoz, s megtanultuk. Épp itt a kerületben, ahol élünk, egy majálison énekeltük el, és nagy tapsot kaptunk. Ez a siker igen nagy lökést adott nekünk.

– Híres édesapád tanított énekelni titeket?

– Nem. Vivien például tízévesen állt elé ezekkel a szavakkal: „Apa, taníts meg énekelni.” Apa odaadta neki Céline Dion egyik híres dalát, és biztatta, hogy tanulja meg. Vivien két hét után előadta, amitől apám majd hanyatt esett. Vivien a Petőfi Musical Stúdióba jár a gimnáziumi tanulmányai mellett. Én valamivel később kaptam csak kedvet az éneklésre, de igyekeztem sok gyakorlással behozni a lemaradást. Édesapánk büszke ránk, szívesen terelget bennünket, bármilyen kéréssel fordulhatunk hozzá, amiben tud, segít. Az énekesi pályával kapcsolatban szigorú hozzánk, mert azt vallja, hogy nem elég a tehetség, a sikerhez kitartás, szorgalom, alázat és szerencse is kell. Azt is mondja, hogy még sok pofon várhat ránk az életben, főleg ezen az énekesi, színészi pályán, ezért szeretné, ha továbbra is jól tanulnánk, és lenne egy tisztességes szakmánk, azután jöhet csak minden más! Nagyon örül annak, hogy annyira jó testvérek vagyunk – egyébként a budafoki Kossuth Lajos Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában is egy osztályba jártunk, akárcsak most a Madách Gimnáziumban, a tizedikben –, hogy nem vetélkedünk egymással, nem féltékenykedünk egymásra, hanem segítünk a másiknak, ha kéri.

– Együtt is felléptetek a rockmusicalen kívül?

– Igen, sokfelé hívnak bennünket kettesben-hármasban, de nem akarjuk túlzásba vinni a közös koncerteket, mert nincs olyan tervünk, hogy családként híresüljünk el a köztudatban. Külön-külön szeretnénk bizonyítani ezután is.

Temesi László

MEGOSZTÁS