Közelegnek az ünnepek, az advent, és lassan kopogtat az ajtónkon a karácsony, a családok legmeghittebb ünnepe az évben, amit követ az új esztendő. Ez az időszak a befelé fordulás, a lelki elcsendesülés, elmélyülés alkalma, amikor a belső-felső tényezőkre kell fordítanunk a figyelmünket, a hétköznapok dilemmái helyett az igazán fontos dologra, hitünk szerint a megváltás és Jézus születésének misztériumára. Nehéz átlátni a világi csillogáson, de nem volt ez másképp a testet öltés idején sem. Akkor is a megszületett új királyt először a királyi udvarban keresték a napkeleti bölcsek, mindhiába, hogy végül megtalálják a jászolban. Az emberré lett Isten képe a közösségvállalás azon formája, amire minket is tanít, figyelmeztet a karácsonyi üzenet. Körültekintve kisvárosunkban vagy tágabb körben a Kárpát-medencében, a világban, a szolidaritás vállalásának üzenete a mi lelkünkben is visszhangra kell, hogy találjon.

Rám ezen az őszön különösen a kárpátaljai magyarok sorsa nehezedett, mint akiket a balsors tép, akiket a nyomorúságos anyagi helyzetük mellett még lelki terhek is nyomasztani kezdtek, amikor tőlük az anyanyelvi oktatás jogát egy kijevi parlamenti ülésnap alkalmával egy tollvonással elvették. A személyes tragédiák láttán mindenkit arra ösztönzök, hogy járuljon hozzá ahhoz a gyűjtéshez, amelyet a Fidelitas indított az aknaszlatinai iskola számára a kerületünkben. Az anyagi áldozattal javíthatunk az ott élők körülményein. Aki teheti, személyesen vegyen részt valamelyik kerületi segélyakcióban is, hogy átélje: „Jobb adni, mint kapni”!

A reformáció ötszázadik évfordulóját ünnepeltük 2017-ben. Luther Márton a mindennapi megtérést hirdette. Ez a felszólítás most is időszerű, nem csupán az advent miatt: Európa helyzete és benne a magyar nemzeté megerősítésre szorul. Fél évezreden át fennmaradtak protestáns hagyományaink, és több mint egy évezreden át nyugati keresztyén hagyományaink, amik nem biztos, hogy maguktól fennmaradnak, hacsak mi nem vigyázunk rájuk. Elsősorban önmagunkban és persze közösségeinkben őrizve elődeink hitét. Ezért kezdjük magunkon az önvizsgálatot, a Szentíráshoz és a gyökereinkhez való visszatérést, hogy megtartassunk a következő ezer évben is a hit által, kegyelemből.
Mert Európa a mi hazánk is, és úgy gondolom, hogyha a magunkénak érezzük, akkor vissza kell vennünk egy hangos kisebbségtől. Ennek a küzdelemnek lesznek még sorsfordító európai szintű erőpróbái, amiken csak akkor vehetünk részt kellő súllyal, ha idehaza a nemzeti álláspontot erősítjük meg az előttünk álló esztendő döntései során.

Mindenkinek áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok!

Németh Zsolt
országgyűlési képviselő

MEGOSZTÁS