Taxis barátja révén szerette meg a környéket, ma már nincs az a pénz, amiért elcserélné a családi házas idillt, pedig gyerekkorában el sem tudta képzelni, milyen lehet távol lenni a villamosok zajától. A kiváló színész-énekes, Varga Miklós már nem félti a lányát a buktatókkal teli zenei pályától, sőt, büszke Vivienre, aki kitaposta magának az utat, pedig csak jövőre lesz nagykorú.

– Hogyan került Budafokra?

– A feleségemmel 1992-ben költöztünk ide. Csak a XXII. kerület jöhetett szóba, és ennek is megvolt az előzménye: akkoriban rendszeresen jártunk bográcsozni egy budafoki taxis barátomhoz. Rajta keresztül szerettem meg Budafokot és egyáltalán a családi házas létet. Belvárosi gyerek voltam, és fiatalon el se tudtam képzelni, hogy valaha kertes házban lakjam. Szinte vártam, hogy a hatos villamos csilingeljen az ablakunk alatt, anélkül nem tudtam elaludni. Később benőtt a fejem lágya, rájöttem, hogy ennek a kertes házas létnek van igazán értelme.

– Melyik utcában lakik a Varga család?

– Ezt nem árulnám el, viszont segítek. Budafokon előbb ikerházban kezdtünk, majd amikor megszülettek a gyerekek, szükségünk volt egy jóval nagyobb házra. Úgy döntöttünk, veszünk egy telket, s arra építkezünk. Amikor odaköltöztünk, még nem volt az utcának hivatalos neve. Lehetett ötletelni az önkormányzatnál, mi az egyik nagylemezem címével pályáztunk, és ezt elfogadták. Büszkén mondhatom, hogy a lemezem lett az utcánk névadója.

– Hol fordul meg szívesen Budafokon?

– Az egyik kedvencem a híres budafoki borkatakomba. Nyáron külföldiek állnak sorba, mert mindenki látni akarja ezt a nevezetes helyet.

– Lehet, hogy nehezet kérdezek… van kedvenc bora?

– Vannak kedvenc tájvidékeim, rajongok a Tokaj-Hegyalja régióért, sőt, a Szent Ivó Borrend tiszteletbeli tagjának választottak. Egy hatputtonyos tokaji aszút semmi másra nem cserélnék el. Na jó, annál már csak egy jobb van: a hollókői Misi bácsi ötputtonyos muskotályos aszúja. De nem csak az édes borokat szeretem! A villányi vidék is nagy kedvencem, a Tiffán-pincészet Cuvée Carissima borát nagyon kedvelem.

– Komoly borkészlete van otthon?

– Persze, vannak otthon borok, de nem hosszú életűek… Egyetlenegy palack várja, hogy egy jeles alkalomkor kinyissuk. Régi vágyam teljesült, amikor egy velem egyidős tokaji aszúval lepett meg az egyik kedves barátom a 60. születésnapomon. A megfelelő alkalmat várom, hogy kinyithassuk ezt az aszút. Lehet, hogy a gyerekeim nagykorúságára koccintunk, de az is lehet, hogy valami más apropója lesz.

– Azt pletykálják, hogy Budafokon volt az első koncertje.

– Ha nem is az első, de a legelső P. Box-koncertek egyike valóban Budafokon volt. A mai napig beugranak kisebb emlékképek arról a fellépésről.

– Hallgat magyar előadókat? Van, aki tetszik?

– Tóth Vera egészen különleges képességű énekesnő, említhetném – bár nem teljesen az én világom – Caramelt, aki szintén nagyon tehetséges. Ő a feleségem egyik kedvenc énekese, egyszer egy vidéki autóút alatt meghallgattam a CD-jét, és megtetszett. A tehetségkutató versenyeknek köszönhetően rengeteg színes egyéniséget ismerhetett meg az ország.

– Hogyan tudnak megkapaszkodni, miként lehetnek tartósan sztárok a hirtelen felkapott tehetségek?

– Gyakorlatilag sehogy. Vivien lányomon keresztül testközelből tapasztalom, hogy a kereskedelmi tévécsatornák „megcsinálják” a sztárokat, és előbb-utóbb a sorsukra hagyják őket. Ez valahol érthető, mert az új show-hoz új emberek kellenek. A fiatal előadóknak az a legnagyobb problémájuk, hogy hirtelen kerültek nagyon magasra, és ugyanilyen hirtelen zuhannak le, miután azt veszik észre, hogy már senki sem törődik velük. De aki szerencsés és igazán tehetséges – Tóth Gabi, Tóth Vera, Caramel, a Vastag testvérek –, meg tud maradni a pályán. Nem reménytelen a helyzet, de a legtöbb tehetség sajnos elveszik valahol félúton.

– Félti ettől Vivi lányát?

– Nem, mert ő már bizonyított. Az ének iskolája című versenyen bekerült a legjobb három közé, nyerési esélyei is voltak. Utána megkereste Szűcs Norbert zeneszerző-producer, és lemezfelvételi lehetőséget ajánlott neki. Norbi régen gitározott az én zenekaromban, de örömmel mondom, hogy tőlem teljesen függetlenül kereste meg Vivit. A Sztárban Sztár +1 kicsi című műsorba a saját tehetségének köszönhetően hívták meg Vivit. Ott is bizonyított, Pál Dénessel megnyerték a versenyt.

– Áldás vagy teher Vivinek az édesapja?

– Az apja neve néha ránehezedik, és ettől nem könnyen tud szabadulni. Milyen érdekes: a Sztárban Sztár +1 kicsiben szerepelt többek között Koós Réka, és arról beszélgettek, hogy ő is nehezen tudott kilépni az édesapja árnyékából. Janicsák Vecának sem „könnyű” az apja miatt. Vivinek elindult a pályafutása egy szólólemezzel, főszerepet játszik egy gyerekmese-musicalben az egyik budapesti színházban. Mindent a tehetségének köszönhet.

– Eszébe sem jutott lebeszélni a gyereket a művészpályáról?

– Nem is akartam, Vivit az teszi boldoggá, ha énekelhet. Otthon nincs is olyan perc, hogy ne hallanám az ő hangját. Annyira imád énekelni, néha már könyörögnöm kell neki, hogy csendesüljön el, pihenjen.

– Belegondolt már abba, vajon hogyan alakul az ön pályája, ha a hetvenes–nyolcvanas években is gyakran rendeznek zenei tehetségkutatókat, mint mostanában?

– Én is indultam tehetségkutatón, a Metró klubban Benkő Laci, Frenreisz Karcsi, Lehr Pisti zsűrizett. Akkoriban nagyon jól tudtam utánozni magyar előadókat: Kóbor Janit, Presser Gábort… Úgy gondoltam, hogy ha Presser hangján szólalok meg, akkor az biztosan nagy siker lesz. A Neked írom a dalt című nótával próbálkoztam, de még el sem jutottunk az első rész végére, amikor leintettek. Mondták, hogy inkább próbálkozzam a saját hangomon. Annyira meglepődtem, hogy semmit sem tudtam énekelni. Erre megköszönték a részvételt, nem sikerült továbbjutnom. Másképp kellett boldogulnom, de megtaláltam az utam.

Szilágyi László/BORNEGYED MAGAZIN

MEGOSZTÁS