Az idei Eurovíziós Dalfesztivál nyolcadik helyezettje, Pápai Joci énekel szombaton este a Pezsgő téri Duna Vitex Színpadon. Mint köztudott, A Dal 2017 győztese saját szerzeményével, Origo című dalával lépett színpadra a dalválasztó hazai versenyén, ahol a négy győztes közül, a közönségtől kapott szavazatok alapján ő képviselte Magyarországot a kijevi fesztiválon. Pápai Joci számára azonban a dalírás nem számít újdonságnak, hiszen szinte még nyolcéves sem volt, amikor első szerzeményei megszülettek. Interjú a Városházi Híradóból.

– Hogyan került ilyen fiatalon a zene közelébe?

– Tatán beleszülettem egy hatvan-hetven tagú cigány együttesbe, amelyben édesapám vezetése mellett táncoltak, énekeltek és zenéltek. Óriási energiák szabadultak fel a színpadon, és én ebben éltem.

– Ki bátorította, hogy tizenkét évvel ezelőtt jelentkezzen a Megasztár című műsorba?

– Akkora lehetőség volt számomra, hogy nem kellett hozzá bátorítás. Nagy lelki bánatot okozott, hogy nem kerültem a legjobbak közé, mert mindig azt hallottam, hogy ha valamiben nem tudok az élvonalba kerülni, akkor mást kell keresnem, hogy megtaláljam a boldogságot.

– Mégsem adta fel!

– Tovább mentem ezen az úton, mert amíg keseregtem, a Ne nézz így rám! című dalomat játszotta a rádió, és az első helyen állt. A Magneoton lemezkiadó is felfigyelt rám, szerződést ajánlott, és Vigaszdíj címmel meg is jelent az első albumom. Viszont akkora sebet kaptam, hogy ezt sem tudtam igazán kihasználni.

– Mikor jött el az a pillanat, amikor begyógyult a seb?

– A Dal 2017 színpadán, amikor megnyertem a hazai versenyt, éreztem, hogy most már jól vagyok.

– Meglepő, hogy az Origo című szerzeményében visszanyúlt a gyökereihez, az autentikus cigányzenét ötvözte a modern elemekkel.

– Ez nagyon mélyről jövő és kicsit talán spirituális, modern világzene. A fesztivál óta tudom, hogy sokszínűnek és egyedinek kell lenni, ezért én soha nem fogok beállni a sorba a futószalagon elkészített előadók közé, az egyéniség, a különlegesség mindig is a védjegyem marad.

– Nyolcadikként mire gondolt Kijevben?

– Ez a legnemesebb dolog. Olyan érzés, mint a sportolóknak, akik kijutnak az olimpiára, hogy képviseljék a hazájukat. A gyermekeim születését kivéve életem legnagyobb pillanata volt, amikor a döntőben a világ előtt feltűnt a magyar zászló, és én állhattam alatta.

(Tamás Angéla)

MEGOSZTÁS