Nagy várakozás előzte meg a Dynamit Dudes koncertjét, lángba borul-e Budafokon is a nagybőgő, ahogy az sok helyütt, például a Vörösmarty téren megtörtént. A négyfős zenekar találgatások közepette ment fel a színpadra a borfesztiválon, de tekintettel a délutáni időpontra, Szilágyi Misi sajnos nem gyújtotta fel a hangszerét. A fiúk ennek ellenére remek hangulatot teremtettek az Oroszlános udvarban. A tapasztalt zenészekből álló, viszonylag friss rockabilly zenekar nagybőgősét begipszelt lába sem akadályozta meg abban, hogy a tőlük megszokott show-elemekből néhányat bevessen. A Dynamit Dudes legutóbb az egyik kereskedelmi csatorna tévéstúdiójában csapott hatalmas bulit, ahol nemcsak a közönség, de a mentorok is visszatapsolták őket. Szilágyi Mihállyal a kezdet kezdetéről, az utcáról és a gyújtogatásról beszélgettünk.

– Hogyan kerültek az utcára?
– Nem volt pénzünk próbateremre, ezért a dalokat az utcán adtuk elő koncert formájában, így közben gyakoroltunk, és azt is lemérhettük, milyen a közönség reakciója. Így indultunk. Közben kiderült, hogy ez bőven elég itt-ott-amott, például a kiskocsmákban való zenéléshez, de voltunk a duóval nagyszínpadon, sőt külföldön is, és meglepő, de tetszett az embereknek. Az utcazene nekünk egyfajta szórakozás, közönséggyűjtés. Terjesztjük az igét.
– A tévében ketten zenéltek, az Oroszlános udvar színpadán azonban négyfős zenekart láttunk, hallottunk. Az eseménytől vagy a helyszíntől függ, hogy duóban, trióban vagy kvartettben szól a rockabilly?
– Duóban is elég „agresszívek” vagyunk, nagyon intenzív a kettősünk. A bőgő adja a ritmust, az egésznek a lüktetését, a szájharmonika pedig, mint Bob Dylannak, ott lóg a nyakamban. A gitárral és énekkel együtt így is elég telt a hangzás, de a teljes felállás Tamaskó Gábor szólógitáros, Medve Balázs szájharmonikás és én, Szilágyi Mihály nagybőgő. Négyen akkor játszunk, ha nagyszínpadon lépünk fel vagy bulizni akarunk, olyankor elhívjuk Szokodi Attilát, a Killer Diller Combo dobosát.
– Az ’50-es évek zenéjét játsszák, Elvis Presley és nyomdokain haladnak és Jerry Lee Lewis példáját követi, amikor lángra lobbantja a bőgőjét. Miért?
– Számunkra ez a műfaj nem arról szól, hogy egy héten egyszer lemegyünk egy kis zenét hallgatni. Őszintén hisszük, hogy ebben a korszakban volt valami, ami még a mai napig is megmozgatja az embereket. A hangszer felgyújtása pedig egyfajta show-elem, trükk, amelynél speciális kellékeket használok. Néhány éve építettem be a műsorunkba, és azt hiszem, mára már tökélyre fejlesztettem.

(Tamás Angéla)

MEGOSZTÁS